Jászay Tamás Jókai Színház-portréja (2010. augusztus)
A fokozott pénzügyi bizonytalanság időszakában fölösleges felforgató, színházújító eszméket keresgélni ott, ahol a napi túlélés a tét.
>>
|
Ugrai István és Zsedényi Balázs két szórakoztató darab karrierjéről (2010. augusztus)
A szórakoztató színház manapság széles spektrumot és óriási színvonalkülönbségeket lefedő fogalom.
>>
|
Tompa Andrea két Mohácsi-előadásról (2010. augusztus)
Az igazán nagy Mohácsi-előadásokhoz, úgy sejtjük, teljes évad kell, hiszen nem egy rutinrendező vesz le a polcról kész darabot...
>>
|
Kutszegi Csaba Krámer Györggyel beszélget (2010. augusztus)
Nem tudhatjuk, milyen csillagállás kell ahhoz, hogy előbukkanjon egy markáns, új generáció. De a kortárs táncot leírni nem lehet.
>>
|
Kolozsi László a Miskolci Operafesztiválról (2010. augusztus)
A szegedi Zeneművészeti Kar magánének tanszéke a Miskolci Operafesztiválon minden évben egyfelvonásosokkal mutatkozik be.
>>
|
Koltai Tamás a Miskolci Operafesztiválról (2010. augusztus)
A miskolci „kötelező klasszikus" Bartók Kékszakállúja mellé az idén Puccini egyfelvonásosát, a Gianni Schicchit társították.
>>
|
Ugrai István és Zsedényi Balázs a Csiky Gergely Színház 2009/2010-es évadjáról (2010. július)
A Csiky Gergely Színház jó ideje csípi a lojális szórakoztató színházat szerető helyi és magasabb szintű politikusok szemét.
>>
|
Zsedényi Balázs a Háló nélkül előadásáról (2010. július)
A két rész mintha két egészen különböző előadás lenne, igazán felhőtlen, fordulatos, szellemes kabarét csak a másodikban élvezhettünk.
>>
|
Rádai Andrea a miskolci Szerelemről (2010. július)
Az előadásban folyamatos és lépcsőzetes „modernizáció" figyelhető meg: minden felvonás - azaz minden évszak - egy-egy korszaknak felel meg.
>>
|
Koltai Tamás a nyíregyházi Lear királyról (2010. július)
Ez a Lear úgy hangzik „shakespeare-ien", mintha ma írták volna magyarul.
>>
|
Oroszlán Anikó a Mal'haba előadásáról (2010. július)
Vincze János a Trabanttól a kerti budiig az egész drámát betűhíven komponálta a színpadra.
>>
|
Koltai Tamás a debreceni Borisz Godunovról (2010. július)
Vidnyánszky hatalmi drámát ábrázol, politikai - időnként ironikus - metaforákkal.
>>
|
Kolozsi László a szegedi Az álarcosbálról (2010. július)
Mintha Bodolay nem is érezné, hogy egyes gegjei lerombolják a jelenetek támfalait, s azok üresen és komoran tátonganak.
>>
|
Kutszegi Csaba a miskolci Rómeók és Júliák, valamint az egri Requiem előadásáról (2010. július)
A Requiem (csak) azért jobb a Rómeók és Júliáknál, mert az egri színház nagyszínpadán összehasonlíthatatlanul igényesebb és gazdagabb látványtechnika segíti az összehasonlíthatatlanul jobban képzett táncosok munkáját.
>>
|
Králl Csaba az Unisonóról (2010. július)
A két „felvonás" gyakorlatilag két önálló, cím nélküli egyfelvonásos, amely sem gondolati, sem tematikai, sem (mozgás)stílusbeli rokonságban nem áll egymással.
>>
|
Koltai Tamás a Hát akkor itt fogunk élni előadásáról (2010. június)
... nem volt hiábavaló, hogy a nyíregyháziak létrehozták ezt a különleges, messze hangzó előadást.
>>
|
Zappe László a Kulcskeresőkről (2010. június)
A darab lényegi, mondhatni, kulcskérdése, a nemzeti öncsalás, a stratégiai élethazugság bizonyára ma sem kevésbé maghatározó eleme életünknek, mint három-négy évtizede volt.
>>
|
Ugrai István az Aranycsapatról (2010. június)
A szegedi produkció azt bizonyítja, hogy lehet szórakoztatni a közönséget úgy is, hogy az ne legyen egyszersmind tartalmatlan.
>>
|
Márok Tamás a Boleyn Annáról (2010. június)
Rendkívül elszánt ínyencnek kell lennie annak a német, francia vagy angol vendégnek, aki meghallgat egy olasz bel canto operát egy finnugor nyelven.
>>
|
Fáy Miklós a POSZT-válogatásáról (2010. június)
Egy szépen fejlett, vaskos átlagosságon kell átlábalni ahhoz, hogy az igazán jót is megtalálja az ember.
>>
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
|
|
Oldal 1 / 14 |
