Török Ákos a Péter és a farkasról (2010. augusztus)
Kvalitásos komponistaként, koreográfusként jó darabot alkotott Bozsik Yvette, rendezőként, dramaturgként fontos pontokon nyúl mellé.
>>
|
Vida Virág az M Stúdió Hamlet-előadásáról (2010. augusztus)
A rendező újabb és újabb aspektusban mutatja meg a szereplők közötti viszonyokat, mindezt a verbalitást mellőző mozgás nyelvén.
>>
|
Halász Tamás Fodor Zoltán alkotói estjéről (2010. augusztus)
A gazdag előadói s mind jelentékenyebb szerzői múlttal rendelkező, friss Harangozó-díjas Fodor Zoltán egyik legelegánsabb férfi táncosunk.
>>
|
Kutszegi Csaba Krámer Györggyel beszélget (2010. augusztus)
Nem tudhatjuk, milyen csillagállás kell ahhoz, hogy előbukkanjon egy markáns, új generáció. De a kortárs táncot leírni nem lehet.
>>
|
Szoboszlai Annamária a Figyeljük csendben a mozgását! előadásáról (2010. július)
Strand után a sztráda. Középen kettős záróvonal választja el a sávokat, sebességkorlátozás nincs, de minden beelőzhetetlenül tart a láthatatlan vég felé.
>>
|
Péter Márta a Faunról (2010. július)
Az első jelenetből világossá lett, hogy a darab Jónás Zsuzsának, Jónás Zsuzsáért született, az utolsó epizód fenséges koreográfiai találmány, összegző mélységgel. Ám alig tudom, mi van a kettő között.
>>
|
Kutszegi Csaba a miskolci Rómeók és Júliák, valamint az egri Requiem előadásáról (2010. július)
A Requiem (csak) azért jobb a Rómeók és Júliáknál, mert az egri színház nagyszínpadán összehasonlíthatatlanul igényesebb és gazdagabb látványtechnika segíti az összehasonlíthatatlanul jobban képzett táncosok munkáját.
>>
|
Králl Csaba az Unisonóról (2010. július)
A két „felvonás" gyakorlatilag két önálló, cím nélküli egyfelvonásos, amely sem gondolati, sem tematikai, sem (mozgás)stílusbeli rokonságban nem áll egymással.
>>
|
Kutszegi Csaba a BTF táncelőadásairól (2010. június)
Mivel „Vendégünk Dánia" (volt), kicsit sem lehet csodálkozni azon, hogy a legnagyobb szélsőségeket - minden téren - északi barátaink vonultatták fel.
>>
|
Szoboszlai Annamária a Tao Te előadásáról (2010. június)
Szerencsére a Fehér-Dózsa párosítás sokkal eredetibb, mint a kalács a szőlővel, a tao a tevel.
>>
|
Legáth Zsolt a Viharról (2010. június)
Nem csupán Shakespeare művének elemeit kérjük számon hiába az előadáson (ami önmagában még rendben is lehetne), de bármilyen épkézláb gondolatot is.
>>
|
Kutszegi Csaba a Kontakthof. Mit Teenagern ab '14'. előadásáról (2010. május)
Vajon mivel éri el Bausch, hogy ez a közhelyes tartalom és a tőle már régóta ismert formai megoldások hosszú, elnyújtott alkalmazása nem válik felszínes manírrá, nem fullad az érdektelenség unalmába?
>>
|
Halász Glória a Felhőmanről (2010. május)
A Szász Dániel alakította szuperhős előbb mint bárányfelhő, majd mint viharfelhő van jelen, végül felhőtlenné válik.
>>
|
Kelemen Orsolya a Solóról (2010. május)
Az attrakció működik, az előadás varázslatos és lenyűgöző, bár a vászon előtti jelenetek az előadás második felében már kevésbé hatnak meglepetésszerűen.
>>
|
Péter Márta a Homo Hungaricusról (2010. április)
Juronics nagyvonalú rendezői tervei mintha egyre inkább elnyomnák a koreográfusi aprómunka iránti kedvét...
>>
|
Kutszegi Csaba A Zöld Kígyó és a Szép Liliom előadásáról (2010. április)
Szószínház és mozgásszínház szimbiózisa leginkább a két lidérc (Mészáros Tibor és Vranyecz Artúr) bravúros alakításában jön létre.
>>
|
Török Ákos a Quartetről (2010. április)
Az előadás repetitív módon jár üresben, hol a japán árnyjátékra, hol a magyar eredetre, hol az egymásba alakuló kapcsolatok látványára, hol a szimmetriára helyezve a hangsúlyt.
>>
|
Halász Glória az Újravágva előadásáról (2010. április)
Az alkotó belülről és kívülről, önmaga és a befogadók oldaláról egyaránt láttatja életművét az előadásban.
>>
|
Kutszegi Csaba a Kések házáról (2010. március)
Kétely csak azért gyötör, mert García Lorca sztoriját ebben az esetben csupán a koreografálás laza ürügyének gondolom.
>>
|
Lőrinc Katalin az Andersson Dance vendégjátékáról (2010. március)
Egyenként lépnek a térbe. Ruganyosan, sportosan, szelik-hasítják. Itt mindenki önazonos: négy férfi, majd végül, meglepetésként, az egyetlen nő.
>>
|
|
|
