Nánay István Kovács Ildikóra (1927–2008) emlékezik
Nyughatatlan lélek volt. Egyetlen iskoláját sem fejezte be. Érettségi vizsgát sem tett. Autodidaktának vallotta magát. Mindig valami újat keresett, újjal próbálkozott. Belekóstolt a fényképészetbe. Járt Dienes Valéria orkesztikai iskolájába – ott elsajátított tudását későbbi pantomim-előadásaiban kamatoztatta. Két évig tanult rajzolni Mattis Teutsch János szabadiskolájában. S rengeteget olvasott. Végül a bábozásnál kötött ki.
Horváth Péter jegyzetei Visky András Alkoholisták című műve kapcsán
Visky András nevét nemigen ismerik a honi színházbarátok. Erdélyi költő, bemutatóinak java „odaát” volt. Bár darabjai lassan bejárják a világot, idehaza nem népszerű. Három színpadi művét olvastam legújabb drámakötetében (A szökés. Kolozsvár, 2006, Koinónia).
A fesztivál nagy élménye Silviu Purcărete operarendezése, a Gianni Schicchi, valamint Andrei Şerban két Csehovja, a Ványa bácsi és a Sirály volt; az utóbbiak közül a Ványa bácsi színészileg kétségtelenül erősebb, de mindkettő színházi mestermunka, amihez kevés korábbi Csehov-élményem fogható.
Olyan rendezőnek ismernek – Amerikában legalábbis –, aki újragondolja, visszájukra fordítja a klasszikusokat. És valóban, hosszú évekig ez érdekelt leginkább a színházban. De most érzek valamiféle kíváncsiságot, sőt felelősséget, hogy időről időre kortárs darabokat is színpadra állítsak.
A halotti asztal meghosszabítása a tor asztala, ahol a rokonok tolongnak: evés – zabálás – halál – és egymás felfalásának csodás, eleven szimbóluma ez (ezt a témát dolgozta fel Purcărete egy korábbi előadása, a Pantagruel sógornője is). A jó olaszok spagettit zabálnak a halott társaságában, és persze széttépik, majd szájukba gyúrják halott rokonuk őket sértő végrendeletét.
A nagy utcai rendezvényekre, a Nagy Piac téren tartott napi egy-két utcaszínházi előadásra, könnyűzenei koncertre könnyen összegyűlik ötvenezer ember. A fesztivál tapasztalatai nagy segítséget jelentettek a Kulturális Főváros megszervezésében is.
Sebők Borbála a sepsiszentgyörgyi TAMPER2 színházi találkozóról
A TAMPER2 (TAM, mert a Teatrul Andrei Muresanu ad neki helyet; PER2, mert két különböző nemzet rendezőjével ismertet meg) elsődleges és egyik legfontosabb célkitűzése, hogy kulturális közösséget hozzon létre Sepsiszentgyörgy/Sf.Georghe román és magyar lakosaiból, színháznézőiből.
...a monodrámát előadó színész számára az jelenti a kihívást, hogy hogyan teheti láthatóvá a színpadi konvenció és a színpadi játék keretében azokat az alakokat, akik fizikailag nem jelennek meg a színen. Ily módon a monodráma nézője képzeletével nagyobb mértékben vesz részt az előadásban, mint a dialógusos drámai formáé.
Jászay Tamás a tizenhatodik nyitrai nemzetközi fesztiválról
Az idei válogatók az első hallásra eredetieskedőnek tűnő middentity neologizmust tűzték zászlajukra, s valóban: szinte mindegyik látott előadás kapcsán felmerül az identitás, a köztesség, a személyesség és az azonosságkeresés – esetenként speciálisan közép-kelet-európai nézőpontból értelmezett – problematikája.
