Maul Ágnes A szarvaskirályról

 A rendezõ nem kívánt aktualizálni, a mai korra utalni, a történeten túlmutató asszociációkat ébreszteni. Leszûkített, lekerekített mesevilágot teremt, ahol egyértelmû, ki a jó, ki a rossz, és kötelezõ a hepiend. A sebesen pergõ, a figyelmet mindvégig ébren tartó cselekményben a változtatások eredményeképp még az eredeti darabhoz képest is nagyobb hangsúlyt kap a szerelem.

Papp Tímea a IV. Országos Gyermekszínházi Szemlérõl

Tapasztalataim alapján a pedagógusok Budapesten és vidéken egyaránt ambicionálják a színházlátogatást. Ám mivel az olcsó hatásokkal dolgozó társulatok házhoz mennek, a szülõknek és a szervezõ tanároknak fogalmuk sincs egy-egy elõadás színvonaláról, s saját élményeik is a közönséget lekezelõ, szétripacskodott, igénytelen díszletû, szájbarágós, blõdli matinékra szorítkoznak.

Papp Tímea a Kolibri Színház és a Budapest Bábszínház elõadásáról

Parszifál konkrétan a Grált keresi, Odüsszeusz általában a kalandokat. Szavaikban megnyugvásra vágynak, tetteikkel azonban rácáfolnak. Mintha menekülnének az önmagukkal való szembenézéstõl. Meghoznak egy döntést, aztán kételkedni kezdenek annak helyességében. A világban addig nem is találhatják meg helyüket, amíg belsõ békéjüket meg nem kötik.

Nánay István a Budapest Bábszínház rendezõjére emlékezik.

Tervezõ és rendezõ társaival együtt meghatározó szerepe volt abban, hogy a hatvanas–hetvenes években színháza világszerte elismert kísérletezõ mûhellyé vált.