Stuber Andrea a Tótékról

A legjelentõsebb friss dramaturgiai beavatkozás a mûvön az, hogy Vincze János megkíméli az Õrnagyot, aki ezúttal nem lesz négybe vágva. Életben és hatalmon marad.

Urbán Balázs a Vidéki Színházak Találkozója 2008-ról

Azt azonban ez az évad és ez a találkozó is pregnánsan mutatja, hogy a szétvert vidéki mûhelyek helyén csak szólamokban nõ népszínház; a valóságban jól vagy (gyakrabban) rosszul kivitelezett kommerciális produktumok sora bújik ki a romok alól.

Kutszegi Csaba a Shen Wei Dance Arts vendégszereplésérõl

Shen Wei két egyfelvonásosa mantraként segíti a célba érést: képes a mai ember felesleges információktól hemzsegõ, túlpörgõ agyát lecsendesíteni és a nézõ figyelmét – mûvészi és misztikus élményt nyújtva – más dimenziók felé fordítani.

Péteri Lóránt az Anyaistenrõl

Tihanyi László operája felkavaró, megindító mû: zenéje az elsõ pillanattól fogva magával ragad – elvéthetetlenül sajátos hangja, egyéni tónusa van, mely félelmetes vonzerõvel szippantja be hallgatóját.

Koltai Tamás az Edgarról és a Manon Lescaut-ról

Mindamellett jó, hogy egyszer az Edgart is látni lehetett (ha többször is lehetne, jobban megtérülne a befektetés, nem anyagilag értem, de az operai közönség egy része kibillenne az örökös slágerdarabok konvenciójából), mert azért rajta van Puccini érintése.

Zappe László Az öldöklõ angyalról

Benne is vagyunk, meg nem is a játékban. Annyira nem vagyunk benne, hogy átéljük, annyira nem vagyunk kívül, hogy rácsodálkozzunk. Tudjuk, hogy nem velünk történik, s nem hisszük, hogy velünk is megtörténhetne.

Fuchs Lívia a José Limón Dance Company vendégjátékáról

Limón hõsei mindig meghasonlott, végzetes döntési helyzetben vergõdõ alakok voltak, akiknek vívódásaiba Limón a saját démonait vetítette ki.

Kutszegi Csaba a Philadanco! vendégjátékáról

A Philadanco!-esten a „minden jó, ha a vége jó” elve maradéktalanul megvalósul. Az Enemy Behind the Gates címû Huggins-koreográfia – bár az elõbbiekhez hasonló eszközökkel operál – több mint korrekt: lehengerlõen nagyszerû.

Halász Glória az Abigélrõl

Tömegcikknek álcázva gördülnek a közönség elé az értékes pillanatok is, és a reflektorfénytõl elvakítva igen nehéz fellelni õket.

Bérczes László a debreceni DESZKA Fesztiválon beszélgetett Rusznyák Gáborral és Vidnyánszky Attilával

Most pedig egymástól teljesen függetlenül arra jutottatok, hogy a regényt használjátok, miközben ez a nagy magyar író maga is írt drámát az Úri muriból.